Levelezőlap a Zsidó típusok Galícíában c. orosz levlapsorozatból, Klopfer Galíciai kisvárosban fut a klopfer, a „kopogtató”, imára hívja a híveket, mivel óra nem volt, és nem is harangoztak. A levlapon a jellegzetes stetl környezet, organikus városszövet látható, kicsiny házakkal és szabálytalan közterekkel. Russian Postcard in the series Galitian Types, Klopfer In a Galitian township the Klopfer (rapper) hurries to call men for prayer – since there were no watches nor bells to ring. The postcard shows the organic urban fabric of the shtetl with little cottages and irregular public spaces.
Bevezető
A zsidók alkotó urbánus tapasztalata három évezredre tekint vissza. A Dávid király alapí- totta Jeruzsálem a kornak megfelelő, „modern” város volt 3000 évvel ezelőtt, ahol külön erre a célra létrehozott, kiemelt helyen állt Salamon temploma. Ma már csak a kerítőfalainak alapjai láthatók és romantikusan Siratófalnak nevezik. Még így is impozáns. Valószínűleg a babilóniai fogság tette szükségessé a zsinagógát, mint templompótló intézmény létrehozását, és feltehetően 2600 évvel ezelőtt jelentek meg az első zsinagógák a mai Izrael illetve a környező országok területén. Az óhazában a zsinagógáknak elvben kiemelt, rendszerint a legmagasabb hely dukált. A gyakorlatban ettől eltérő esetekkel is találkozunk, különösen kisebb települések esetében, ahol a zsinagóga mintegy összenőtt a település lakóházaival, mint a 75 házas, 300 lakosú Katzrin zsinagó- gája a Golán-fennsíkon (lásd a 2. fejezetet). Ám a diaszpórában ezt nehéz volt megvalósítani, mind keresztény, mind muzulmán földön. A zsinagóga elhelyezése kapcsán a zsidóság kompromisszumokra kényszerült. A keresztény országokban, különösképpen Közép-Európában, a zsinagógák nagyjából az egyenjogúsítás koráig nem jelenhettek meg az utcán, legalábbis azokon az utcákon, ahol keresztények is jártak.
