A szabadkai zsinagóga gyönyörűen felújított épületében színes magyar programot hallhatnak a kamarazene kedvelői. Az első rész a romantikáé. Liszt Weimarban, egy hercegi esküvőre komponált négykezes Ünnepi polonéze adja meg a felütést. A keszthelyi születésű, főként Bécsben működő hegedűművész-zeneszerző, Goldmark Károly leginkább a Sába királynője című operájáról ismert, kamarazenét ritkábban hallhatunk tőle. Ezúttal az 1860-as években hegedűre és zongorára írt öttételes I. szvit csendül fel, amelyet – Goldmark iránti tisztelete jeléül – még Liszt is eljátszott Pesten, a korszak nagy hegedűművészével, Plotényi Nándorral.
A hangverseny második részében a XX. századi magyar zenetörténet meghatározó mesterei, Bartók és Kodály mellett Weiner Leó művei hangzanak el, részben eredeti művek, részben átiratok. A kivételes hatású kamarazenetanárként is híres Weiner 1951-ben megjelent Peregi verbunkja igen mutatósan idézi meg a korábbi századok csárdás- illetve verbunkosmuzsikáját. Bartók Este a székelyeknél című darabja – melynek alapja nem népzene, hanem saját ötlet – zongoraműként (a Tíz könnyű zongoradarab tételeként) és a Magyar képek című zenekari sorozat részeként is igen népszerű. Ezúttal klarinétra és zongorára készült átiratban halljuk, csakúgy, mint az 1907-ben, eredetileg zongorára komponált Három csíkmegyei népdalt, amely – címének megfelelően – valóban népi dallamok feldolgozása. A csellóra és zongorára komponált I. rapszódia a hagyományoknak megfelelően lassú és friss részből áll. Az 1929-ben lezajlott ősbemutatón a gordonkaszólamot Kerpely Jenő, a zongoraszólamot pedig maga Bartók Béla játszotta, ugyanúgy, mint Kodály Zoltán gordonkára és zongorára írt Szonátáját, annak első budapesti elhangzásakor, 1910-ben. Kodály kamarazenéjében kiemelt szerepet kapott a cselló. Ahogyan ő maga mesélte, nem lévén Nagyszombatban csellótanár, egyedül tanult meg játszani a hangszeren. A fiatal szerző negyedik opusza egy lassú, Fantázia című első tételből, és egy gyors, vidám (Allegro con spirito), táncos ritmikájú, igen nagyszabású második tételből áll, amely ugyancsak fantáziaszerű. A végén Kodály visszaidézi a lassú tempójú I. tételt, mintegy bekeretezve a kompozíciót. Az egész művet átjárja a népzene „levegője”, de nincsenek benne népzenei idézetek. Ugyancsak Kodályhoz – valamint szorosan a magyar népzenéhez – kapcsolódik a kiváló klarinétművész, a Zeneakadémia professor emeritusa, Kovács Béla Hommage-a.
Műsor:
Liszt Ferenc: Ünnepi polonéz – zongorára, négy kézre
Goldmark Károly: I. szvit hegedűre és zongorára Op.11.
SZÜNET
Bartók Béla: Este a székelyeknél – átirat klarinétra és zongorára
Kovács Béla: Hommage à Kodály – klarinétra és zongorára
Weiner Leó: Peregi verbunk – klarinétra és zongorára
Bartók Béla: Három csíkmegyei népdal – átirat klarinétra és zongorára
Bartók Béla: 1. rapszódia csellóra és zongorára
Kodály Zoltán: Szonáta csellóra és zongorára
Előadók:
Lugosi Dániel Ali – klarinét
Király-Lugosi Veronika – hegedű
Varga István – cselló
Eckhardt Gábor – zongora
Bonnyai Apolka – zongora