Megtiszteltetésként élem meg, hogy ezen a felületen – a mi páratlan szépségű szabadkai zsinagógánkhoz kapcsolódó webfelületen – szólhatok a virtuális látogatókhoz. Azt hiszem, bátran elmondhatom, hogy az átlagnál jóval gyakrabban látogatok a nagyzsinagógába szabadkai idegenvezetőként. Függetlenül a látogatások számától és gyakoriságától, bevallom, minden egyes alkalom, amikor kisebb vagy nagyobb csoporttal belépek az épület küszöbén, egy ünnep és egy lépés egyfajta más dimenzióba, egy sajátságos csodavilágba. Most, amikor gyönyörűen felújítva tündököl a zsinagógánk és rendszeresen látogatható, esetleg többen is átélik, átélhetik ezt a bizsergő érzést, de akkor sem volt ez másképp, amikor romosságában is előkelő szépséget árasztott.
Minden egyes alkalom, amikor idelátogatok nemcsak ünnep, de a tiszteletadás alkalma is egy olyan közösség előtt, amelyet én ennyi év távlatából hihetetlen szorgalmasnak, törekvőnek és haladó szelleműnek élek meg. Tiszteletadás egy olyan közösség előtt, amely mert kora előtt haladni, aki mert eltérni a bevett szokásoktól és mert újat alkotni. Hozzájárulásukkal a mai Szabadkánk megteremtéséhez, ahhoz a századfordulón itt lezajlott páratlan fejlődéshez, minden szempontból kiérdemelték tiszteletünket és csodálatunkat.
Ezek a gondolatok mellett mégis térjünk vissza ahhoz a ponthoz, ahol azt mondtam, hogy a zsinagógába belépni olyan, mint egy másik dimenzióba lépni. Ma is, és nem lehetett ez másképp a 20. század elején sem, amikor megépült. Ámulatba ejt, többekközött azért is, mert ez volt a célja Komor Marcellnek és Jakab Dezsőnek: egy olyan csodálatos belteret megteremteni, ami lenyűgözi a belépőt, ámulatba ejti és amelynek szépségétől elkábul. Átadni magunkat őszintén a részleteknek, a díszeknek, a Róth Miksa műhelyében készült óriási rózsaablakok színjátékának, elfelejteni az idő múlását, elfelejteni a “kinti” világot, az “odakinti” bajokat, fájdalmakat, szorongásokat, és itt, ebben a meseszerűen ható térben lebegni, átadni magunkat a szépnek, a jelen pillanatnak, az időtlen térnek, a korlátok nélküli szellemi szabadságnak és a Teremtőnek.
Novák K. Attila